Bizonyára sokaknak ismerősen hangzik a burnout-szindróma fogalma. Amennyiben nem, gyors ismertető következik:
„A burnout szindróma, vagy másik nevén a kiégés nem mást jelent, mint egy speciális munkahelyi ártalom, melynek vezető tünete a testi-érzelmi-lelki kimerülés. A kiégés általában hosszabb időn keresztül tartó stressz és fokozott érzelmi megterhelés során alakulhat ki.”
Ez már önmagában komoly problémát jelent, viszont mi a helyzet, ha az ellentétes okokból adódó mentális leterheltség teljesen más formában nyilvánul meg rajtunk? Nos, ebben az esetben tapasztalhatjuk magunkon a boreout-szindróma tüneteit.
Érezted már úgy, hogy a munkádban nincs kihívás? Ennek az állapotnak átmenetileg talán örülhetünk is, de hosszútávon kimerítő azzal a felfogással belépni a munkahelyre, hogy ma sem vár ránk semmi új, a munkánkat bárki el tudná végezni helyettünk.
A boreout a munkavállaló testi-lelki jóllétét, önbecsülését, jövőképét és a munkahelyéhez való hozzáállását is negatív irányba befolyásolja. Ha munka közben megöl minket az unalom, akkor inkább arra fordítjuk energiánkat, hogy kitöltsük az előttünk álló maradék munkaidőt, úgy tűnjön, hogy produktívak vagyunk. Nem is gondolnánk, de a semmittevés gyakran sokkal jobban leszívja az energiáinkat, mint a kemény munka. Ha a kapott feladataink teljesítése nem igényel különösebb erőfeszítést, akkor az elvégzésük után nem jön a várva várt sikerélmény sem, amiből motivációt meríthetnénk. Az ellentétes reakciót tapasztalhatjuk: csak méginkább befásultnak, érdektelennek érezzük magunkat. A munka ezáltal olyanná válik számunkra, mint valami mindennapos letudandó szükséges rossz.
Ha ismerősek ezek a tünetek, akkor semmiképp ne hagyd őket figyelmen kívül, hiszen semmi előnyöd nem származik abból, ha a szőnyeg alá söpröd a problémát.
A jól ismert kiégés mögött általában a túlzott stimuláció áll, viszont a krónikus unalom pont az ellentétes problémákból gyökerezik, ilyen például:
- Kihívások hiánya
- Monotonitás
- Motivációhiány
- Fáradtság
Mit tehetünk ellene?
Mint a legtöbb probléma esetén, a legfontosabb a felismerés, majd a következő lépés, hogy beszéljünk róla valakivel, akinek a véleményére számíthatunk. Ha sikerül megnyílnunk, akkor könnyebben tisztázhatjuk érzéseinket saját magunkkal is, egyszerűbben megérthetjük, hogy miért és mióta szenvedünk a kialakult helyzettől. Mielőtt még fontolgatni kezdenénk a felmondást, próbáljunk beszélni a felettesünkkel is, hogy miképp lehetne átalakítani a munkakörünket úgy, hogy érdekfeszítőbb és kielégítőbb legyen számunkra.
Az elmúlt pár évben drasztikusan átalakult a mindennapi munkavégzés a járványhelyzetnek köszönhetően. Több, mint valószínű, hogy ez is hozzájárult a munkavállalók motivációcsökkenéséhez, mivel a szociális ingerek jelentősen megcsappantak, a távmunkából történő munkavégzéssel szinte megszűnt a kollégákkal való személyes kapcsolattartás. A munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtése nehezebb, mint idáig, hiszen rengeteg ember számára a két dolog egészen összemosódott. Továbbá hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a hatékony munkavégzés közben elengedhetetlen szüneteket tartani időnként.
Erre a problémára jó megoldást kínálnak a közösségi irodák: Változatos környezetből dolgozhatsz, különböző szakterületű emberekkel ismerkedhetsz meg, ötleteiteket megoszthatjátok egymással, kávészünet közben pedig nem csak saját magad társaságát élvezheted.
A pozitív hozzáállás ebben a helyzetben is elengedhetetlen: Gondoljuk át újra, hogy mi a célunk a munkánkkal, milyen személyes sikereket érhetünk el. Használjuk ki lehetőségeinket arra, hogy új dolgokat tanuljunk, ha pedig elbizonytalanodunk saját értékeinkkel kapcsolatban, akkor írjunk listát az erősségeinkről. Így sokkal egyszerűbb lesz olyan feladatokat kérni magunknak, amikben jobban ki tudunk teljesedni.
A legfontosabb, hogy észben tudjuk tartani: A helyzetünk nem fog csettintésre egyik napról a másikra jobbra fordulni. Koncentrálnunk kell arra, hogy olyan változásokat vezessünk be mindennapjainkba, amiktől teljesebbnek érezzük életünket.
